Quantum Biofeedback

Kecskemét

 

Mi az a Hooponopono ?

 

Részlet Győri Jutka: Új Mágikus Terápia - avagy a Teremtés naplója című könyvből:

"Ha valaki először hallja ezt a szót, azonnal mosolyog! Hát nem varázslatos? Nem érti senki, de mosolyog, és legbelül valami furcsát érez. Valahogy azonnal a szívébe zárja, már csak a szó is valami titkot sejtet, egy titkot, amit magunkban hordunk. Könnyedséget sugall, felhőtlen boldogságot, amit alapból azonnal elutasít a legtöbb ember, mondván, hogy ilyen nem létezik. Mégis megérinti a lelkét, mosolyog, és titkon szomjazza, sóvárogva óhajtja a szeretetet, mert már maga sem tudja mikor és hogyan, de már régen elvesztette önmaga szerethetőségének hitét.

A hooponopono egy resztoratív folyamat a csoporton belüli harmónia megteremtésére, a csoportkonfliktus megoldására. A kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika. Lényegében a vita rendezése. A család - vagyis a gyermek: a belső én, az anya: a tudat és az apa: a spirituális szemlélet és a természetfeletti hatalom kapcsolatának helyreállítása. Saját gondolataink tisztítása a körülöttünk levő emberekkel, helyzetekkel, a körülöttünk levő Világgal kapcsolatban. Belső családunk, a gyermek az anya és az apa együtt az isteni Teremtő erő. Ez a hármas egység alkotja identitásunkat. Az ember legfontosabb feladata, hogy megtalálja saját identitását az Univerzumban, de nem felfedezni kell, hanem meghatározni és kibontakoztatni. Újra és újra megteremteni életünket, saját magunkat. Minden amit mondasz, vagy teszel vágyadhoz, kapcsolódik. Ahhoz a dicsőséghez, amit meg akarsz tapasztalni. Vele van, vagy ellene, de soha nincs vége, mert mindig újabb és nagyobb felé törsz. Ebben a folyamatban elérhetővé válik az erő, a mágia, elérhetővé válik Isten.

A Hooponopono alapja: megbocsátani önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.

Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.

Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. A problémát a fájdalmas emlékek, személyek, kapcsolatok, helyek, dolgok jelentik. A probléma gyökere a belső családi harmónia hiánya, vagyis a kiegyensúlyozatlanság. Ami a problémát okozta nem a Te hibád, de a Te felelősséged, mert nincs olyan, hogy kívül, minden belül van, ami kivetítődik és tapasztalatoddá válik. Nézz befelé és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól. Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része. Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.

Az értelem nem tudja megoldani ezeket a problémákat, mert azt az érzelem kezeli. Nem kell elemezni ezeket, mert az érzelmek tárháza - belső gyermekünk, Isten ajándéka, ami tisztít. Ő tudja mi történik Veled, tehát közvetlenül Istenhez kell fordulni és kérni, hogy korrigáljon, tisztítson. Belülről lásd magad! Engedd el az ego várakozásait és azt ami van, hagyd, hagy menjen és tedd lehetővé, hogy ez a szeretetteljes folyam elárasszon, idézd meg magadban a szeretetet! Egyszerűen, erőlködés nélkül, könnyedén.

Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a mondatokat:

Szeretlek. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm.

A sorrend nem számít, csak ismételd, ismételd, ismételd, addig, amíg az energia tiszta nem lesz. Csak mondogasd magadnak, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!

 

 

"Amikor először hallottam ezt a történetet az emberről, aki magát gyógyítva gyógyít másokat - azt gondoltam, ez csak valami újkeletű legenda. Nem foglalkoztam vele.
Egy évvel később azonban újra az utamba került a történet. Hírt kaptam arról, hogy egy terapeuta, egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a hooponopono-t - a gyógyulva gyógyítani módszert használja. Ezúttal nem tudtam kiverni a fejemből. Úgy gondoltam, hogy ha a történet igaz, mindent tudni akarok róla.

A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért, amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről. A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, azért pedig, amit mások tesznek nem.

Nos, a hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk
körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét. Elmondta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a "közveszélyes őrülteket" tartották nem tartozott a legbiztonságosabb, legvonzóbb munkahelyek közé - a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes. Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.

"Néhány hónap elteltével - mesélte Dr. Len - a korábban lekötözött
betegek szabadon sétálhattak, semmiféle veszélyt nem jelentettek.
Másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni."

"A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek - ráadásul mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták."
Ekkor feltettem a kérdést: "Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?" "Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette." Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az életedben jelen van - a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.
Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog.
Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik.
De mégis, az igazság az, hogyha felvállalom a felelősséget az életemért, azaz mindenért, amit látok, hallok, ízlelek, érintek, vagy bárhogyan megtapasztalok - az az én felelősségem - hiszen jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalok és esetleg nem tetszik - orvosolni vagyok képes. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán belső kivetítéseink. A probléma nem velük van, hanem velünk, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magunkat kell megváltoztatni.
Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni.
Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész "teljes felelősség" dolog.
Ahogy azonban Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a hooponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét.

"Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta." Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan,
amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta. "Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy "Bocsáss meg!" és "Szeretlek!" - újra és újra." " Ennyi?" " Ennyi."

Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is. Kipróbáltam. Egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni a levél küldőjével. Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét.
Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, aki ezt az egészet okozta. Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért. Pedig "látszólag" nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna, még csak nem is válaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam "Szeretlek!", valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette.
Így hát azt javaslom, ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magadat.

És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!"