Quantum Biofeedback

Kecskemét

A nagy kérdés mindig az, hogy hidakat vagy falakat építünk? 
Hidakat a többiek felé vagy falakat magunk köré?

A híd gyönyörű.
A változás, az út jelképe. A híd kapcsolatot teremt két táj között, közöttünk és a velünk élők közt.

Épühet a híd megértésből, mikor rárezdülünk a másik lelkére, ráhangolódunk, a szavak mögött, a valóságot látjuk. Látjuk félelmét önmagától és másoktól.

Épülhet a híd együttérzésből, amikor érezzük a másik fájdalmát, tépelődését, elesettségét, és máris kezet nyújtunk felé. Mindegy, hogy ismerjük, vagy sem. Ha eddig nem ismertük, most megismerjük.

Épülhet a híd szeretetből, amikor nem azt nézzük, viszont szeretnek-e, hanem az a fontos, hogy mi szeressünk.

A hídon sokan mehetnek egy irányba és sokan jöhetnek velünk szemben. Mindenki tart valahová. Van aki előbbre jár már, van aki mögöttünk halad. Aki előttünk jár, mutatja az utat, aki mögöttünk, annak mi mutatjuk.

Ezért szépek a hidak. Sokan lépdelünk rajtuk. Akik szemben jönnek, céltalanul próbálnak visszamenni a múltba, megváltoztatni ami megváltozhatatlan. Aztán a híd végén megfordulnak és kezdik előlről. Sosem menjünk visszafelé. Elfecsérelt idő. Nézzük ki az, aki halad, menjünk az után, és segítsünk annak aki mögöttünk jön.

Falak. Sokan azt hiszik, az a biztonság, ha bezárkóznak (testileg, lelkileg, szellemileg) és minél magasabb falat építenek, annál biztonságosabb az életük. Ez inkább börtön, az élet börtöne. Így csak addig tart az élet, amíg elfogy a levegő, aztán nincs tovább. Mi nem erre születtünk.

Hidak vannak minden és mindenki között. Mi dönthetünk, hogy megkeressük az átjárót, vagy eltorlaszoljuk az utat. Emelünk hidat más elé, vagy falakat húzunk magunk köré?

A híd gyönyörű, ívelő, mindent átszelő, új tájakra vivő.

Én hidakat építek.

Hidakat a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás között.

Kívánok mindenkinek gyönyörű hidakat.